Az utolsó léghűtéses - Porsche 911 (993) Carrera

Nincs is szebb, mikor szinte csak a levelek zizegését hallani az ősz színeibe öltözött nyugodt erdőben, és hirtelen megtöri a csendet egy 6 hengeres, léghűtéses boxer motor hangja... Egy gyönyörű, napos októberi délelőttön mi voltunk azok, akik az addig nyugalmas természetben keltették a zavart, alattunk pedig szürke BBS felnik kavarták az avart.

Egy kapualjban vizsgáltam a csengőnél lévő kiírásokat, de a keresett nevet nem találtam. Valamit félreértettem és rossz háznál vagyok? Valószínűleg igen, de ahogy ezt kimondtam magamban, a hátam mögött elhúzott valami alacsony fordulaton, de így is szokatlan volt hangja az átlag forgalomhoz képest. Illetve nem csak szokatlan, de jó is.  A szenzorok tehát jeleztek, én pedig rögtön ugrottam az utat kitakaró sövény elé és egy kék 993-ast láttam távolodni. Mégse járok olyan rossz helyen! Másfél perc múlva már előttem állt az autó, én pedig pár év után ismét 911-est nyitottam, hogy aztán újra részese legyek pár óra erejéig a farmotoros legendának.

A 911-es 4. generációja 1993-ban került a piacra, a 964-es szériát váltva. A 3,6 literes, léghűtéses, 6 hengeres boxer motor ekkorra 272 lóerőt tudott, az 1996-os modellévtől pedig már 285-öt. Technikában rengeteg és formatervileg is sok újdonságot tartalmazott a 993, ugyanakkor az övvonal feletti rész a klasszik 911 igét hirdeti szinte változatlan formában. Persze nem csak erről egyértelmű a léghűtéses családi vérvonal, a méretek, a kialakítás magától értetődővé teszik a konstrukció szoros kötődését. Elég csak a hosszt, vagy a magasságot vizsgálni, a számok szinte egyezni fognak a 964-es adataival.

A formatervet részben a 959 ihlette, melynek tapasztalatait a 993-as generáció építésénél már nagyban felhasználták. Az orr, az első lámpák kialakítása egyértelmű utalás az utcai hiper-Porschék atyjára. A hátsó lámpák magasabbra kerültek az elődhöz képest, az ide köthető jellegzetesség pedig a piros egységet megtörő tolatólámpák fehér téglalapja. Akinek nem állt rá a szeme ezekre az apróságokra, és nehezen tudja megkülönböztetni hátulról a 964-est a 993-astól, annak ez egy biztos támpontot jelenthet. Nem mondom, hogy nem hagyományörző a formavilág (finoman fogalmazva), de számos részletben nagyon más. Az első generáció a formaterv, a legenda megteremtője volt. A második, azaz G-széria ezt folytatta a '70-es, '80-as évek vagányságával és stílusjegyeivel fűszerezve. A '60-as évekre jellemző finomságok részben eltűntek, felkerültek a harmonika lökhárítók, melyeket az amerikai szabványokat figyelembe véve terveztek meg. A 964 külsőleg szintén inkább egy erős facelift-nek felelt meg, némileg modernizálva a változatlan alapformát. Letisztult, ugyanakkor még mindig elég oldschool, tökéletes átmenetet képezve a modern Porschék és a klasszikusok között. A 993 pedig egy még sokkal modernebb és egyedibb megjelenést kapott, a léghűtéses 911-esek utolsó és egyben legkiforrottabb tagjához méltóan. Nagyon időtállóra sikerült a külső, a következő 10 évben mindennek fog hatni, de elavultnak biztos nem.

Feltűnő milyen széles hátul már a Carrera verzió is. Ez a 989 kódszámű szedán prototípusnak köszönhető, melyet tekinthetünk a Panamera atyjának is (érdemes a linkre kattintani, az 1989-es tanulmány előrevetítette a 8 évvel később debütáló 996-os stílusát). A koncepcióhoz kifejlesztett hátsó futóművet kapta meg a 993, így lett a korábbiaknál feltűnően szélesebb az alapmodell is, ezzel piszkosul jó kiállást adva a gépnek:

Alanyunk 1994-es évjáratú, amerikai kivitel, bár erről jelenlegi állapotában az oldalindexek hiánya tanúskodik, illetve a visszapillantó tükrökön lévő felirat: "Objects in the mirror are closer than they appear", azaz a tükörben lévő tárgyak a látszatnál közelebb vannak. Ki gondolta volna? A tavalyi év során került Magyarországra a kék 911-es, addig mindössze egy család tulajdonában volt a tengerentúlon. Rendszeresen elvégzett szerviz, alacsony futásteljesítmény, havat sosem látott, családi kincs, nem dohányzó stb... Meg ahogy azt Csipkerózsika elképzeli. Azt hiszem ezt mind eleget olvastuk már a Használtautó sorai közt. Ugyanakkor ne felejtsük, csodák vannak, főleg az alapesetben ritkábban használt és az átlagosnál jobban féltett sportautók világában. Ki lehet fogni? Ki, ahogy az jelenlegi tulajdonosának is sikerült, ezért is vállalta a plusz költségeket és hajóztatta át az öreg kontinensre a Porschét. Csak egy kis szerencse kell hozzá, kitartás és még egy nagy adag megtakarítás. Az aktuális trendeket és a német árakat figyelembevéve megállapítható, hogy 12 és 15 millió forint között már egész jó gépeket kapni, bár a ritkaságok, S-4S verziók, kevesebbet futott Targák 70-80 ezer euró környékén lapulnak. És ez még messze nem a teteje, akit alaposabban érdekel a dolog, nézzen föl a mobile.de-re és tátsa a száját! Annak köszönhetően, hogy egy korszak utolsó képviselője, a 993 sosem lett olcsó és már el is kezdett emelkedni az ára.

Porsche Classic egészségügyi doboz, de hát mi más lenne egy rajongó autójában?

Visszatérve a bemutató főszereplőjére, a fényezés eredeti, a karosszéria pedig hibátlan. A behozatalt követően elöl eszközöltek némi változtatást, a Carrera kapott egy európai, és egyben sokkal dögösebb S lökhárítót. Az autóban mindössze 66593 kilométer van -  ahogy a fotón is látható (egy bekezdéssel lejjebb), a műszeregység sem maradt érintetlen, át lett alakítva az alapból mérföldes kivitel. A gondos gazdáknak és az alacsony futásteljesítménynek köszönhetően pedig pont olyan belülről is a 911-es, mint amilyennek lennei kell: újszerű. Erről tanúbizonyságot tesznek a belső képek is.

Itt bent is történt egy kisebb módosítás, az eredeti övek lettek kicserélve piros színűre. Apróság, ugyanakkor nagyon-nagyon sokat dob az összképen! A klímán és az elektromos üléseken kívül túl sok extrát, speciális dolgot felesleges keresgélni. Ami még említésre méltó és nem alapfelszereltség, az a napfénytető. Alapból nem biztos, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítana neki az ember, de ha van lehetőségünk és időnk, érdemes ilyen kivitelre vadászni. Meglepően kellemes és hangulatos tud lenni az effajta részben nyitott autókázás (ahogy az is volt), extra szabadság érzetet adva a krúzoláshoz. Egy kis kabrió élmény a kupéban.

Az alsó sor középső gombja nyitja a szárnyat álló helyzetben/alacsony sebességnél is, a jobb szélső gomb pedig a tetőablakhoz tartozik.

Nem csak az a meglepő, hogy 21 évesen mennyire egyben van a gép, hanem az, hogy mennyire egyben van a konstrukció. A beltér szokásos 911, a korábbiakhoz képest szinte változatlan, egyszerű és puritán. Ugyanakkor sikerült belecsempészni olyan exklúzív és minőségi hangulatot (amellett, hogy még mindig nem érződik elavultnak az egész), amit kevés autóban tapasztaltam még. Tényleg olyan, mint újkorában, a kárpitok, a bőrülések, mind-mind hibátlan és 911-esen zseniális. Beülsz és boldog vagy, ennyi! Nagyon minőségi, sportos és a még klasszikus kivitel miatt hatalmas feeling.

A szürke-fekete belső a kék külsővel szerintem szuperízléses egységet alkot. Arról pedig, hogy egy fikarcnyit se legyen konzervatív, pontosan a kisebb-nagyobb, de részben gyári és cseppet sem elrugaszkodott módosítások gondoskodnak, mint a piros övek, az S lökhárító, a BBS felnik, vagy a sportfutómű és a vele együtt járó minimális ültetés.

Sokat kellet várni ezekre a kerekekre, de megérte!

Fotózásunk végével elindultunk lefele a János hegyről, a tulajdonos pedig felajánlotta, hogy bevisz az Astoriáig. Nagyon örültem és nyilván nem azért, mert spórolok egy adag BKV féle szívást utazgatást, hanem mert lesz alkalmam egy a korábbinál kicsivel hosszabb úton megtapasztalni, milyen is mozgásban a 993. Az autózást alkalmanként nagyobb gázadásokkal fűszerezve tartottunk lefelé a budai lejtőkön, mikor meg találtam jegyezni a vigyorgás közepette, hogy milyen jól megy. Erre megkaptam válaszul, hogy igazából 4 ezer felett indul meg igazán... Aztán itt-ott át is lépte a mutató a bűvős számot, a 911-es pedig magától értetődő módon falta az utat, hisz erre lett teremtve. Borzasztóan precíz és finom, nagyon érződik rajta a tudás és tapasztalat, amit felhalmozott a Porsche 30 év alatt az elődökkel. 272 ló ma már nem tűnik soknak, de mindenki higyje el, hogy nem kevés, nagyon nem! A kb. 1350-1370 kilót játszi könnyedséggel mozgatja, százra 5.4-5.6 másodperc alatt ér fel a Carrera. A boxer motor nagyon tol és fantasztikusan szól, a futómű feszes, főleg így sportosítva, de még pont nem büntet túlzott mértékben, ahogy átgurulunk a városon. És persze nincs semmi számítógépes hancúrpancúr (hogy kedves volt fizika tanárnőm szava járásával éljek), tulajdonosa sok dolog mellett ezért is kedveli nagyon, itt csak mi vagyunk és egy nagyon őszinte gépezet, melynek lelke van.

A lélek pedig itt lakozik!

Az Astorián kiszállva meglepetten tapasztaltam, hogy remegtek a lábaim. Pedig egyáltalán nem volt vadulás előtte, hatalmas száguldozás vagy keresztbe kanyar. Miután márkahívő vagyok, valószínűleg mindent 2x akkora élménynek élek meg az autóval kapcsolatban, de ilyet kevésszer éreztem még. Bennem volt még az életérzés, a kifejezhetetlen öröm és a leküzdhetetlen tulajdonlási vágy. A 993 Carrera, mely nagyon nagy hatással volt rám, egy kiváló és egyben csodálatos autó - ezt érdemes megjegyezni!

A tulajdonosnak hatalmas köszönet jár a lehetőségért! Ritkán adatik meg, hogy az ember ehhez hasonló legendát ismerjen meg közelebbről. Zo voltam a 2015-ös év (és egyben a blog) egyik legjobb Porschézásával, remélem sikerült átadni valamit az élményből!

 Kövessétek az oldalt a Facebookon egyaránt: www.facebook.com/kereknyom

Megültük a bálnát: Mercedes-Benz S600 Coupe 1994

Az idei évben valahogy sikerült egymásra találnunk a yountgimer Mercedes-ekkel. Az első alkalom, hogy tapasztalatot szerezzek a márkával, még kisgyerek koromban adódott. Egyik általános iskolai haverom nagyszüleinek volt egy 190-esük, illetve még talán most is a családot szolgálja az autó. Sok-sok évvel ezelőtt kemény munkával összespóroltak egy kis pénzt, vettek egy Mercedes-t és azóta is használják, nagy becsben van tartva "A Mercit", ahogy ők mondják. A Balatonra vittek minket vele egy kis nyári vakációra. A forma tetszett, ami pedig meglepett, hogy nem volt fordulatszámmérő a kocsiban, ilyet se láttam még azelőtt. Így kerültem közelebb a csillagos autókhoz kb. 11 éves koromban. Aztán a következő 10 évben valahogy elkerült a téma, egészen augusztusig, mikor Zoli barátom '94-es E200 Cabrio-jában volt szerencsém újra belekóstolni ebbe a világba.  A sors pedig alig több, mint egy hónappal később összehozott a szóban forgó évjárat modellpalettájának csúcsán szereplő S600-as változattal, ráadásul kupé formájában!

Épp KeS Mustangéknál jártam, igaz nem fotózással kapcsolatban. Persze, azért az ember mindig reménykedik, hogy pihen hátul valami érdekesség a garázsban, amire vethet egy pillantást és fel fogja dobni a napot. Egy restaurátor cégnél sose lehet tudni... Beszélgettünk kedves kolleginámmal az aktuális projektekről, mikor szóba került, hogy épp a telephelyen áll a 600-as. Nemrég készültek el a felújítással, ha van kedvem, megmutatja. Egy perccel később már az ezüst óriást vizsgáltuk az udvaron. A hosszú extralista, a 21 éves autóhoz képest fejlett technika, az egész megfogott. Annyira, hogy meg is beszéltük, a következő héten kihajózunk vele és a környéken lefotózzuk rendesen. Az S600 szinte megosztásért kiáltott, meg kell tudnia mindenkinek, akinek eddig kimaradt az életéből, hogy milyen egy Mercedes csúcsmodell  két évtizeddel ezelőttről.

A gép tehát a '91-ben piacra dobott W140-es kódjelű, Bálnának becézett S-osztály kupé változata, azaz egy 1994-es Mercedes-Benz S600 Coupe. Összesen 26.022 darab készült a kétajtós változatból. Érdekesség, hogy a 3 változat közül (420, 500, 600) a legkisebb, S420 Coupe a legritkább - ha már lúd, legyen kövér, szokták mondani, a másik két típus sokkal kelendőbb volt.  A 420-asból kevesebb, mint 2500, az 500-asból közel 15.000 készült. Az AMG változatokat figyelmen kívül hagyva a csúcsot a 600-as képviselte, melybe V8-as helyett V12-es motort szereltek, ebből több, mint 8500 hagyta el a gyártósort. Azt tehát, hogy ritka, már tudjuk. De vajon mit tud ezenkívül?

Bár nem vagyok nagy növésű (172 cm), így szinte minden autóban hátratolt első ülésekkel "tátongó űr" marad előttem, a kupéra ez fokozottan igaz. A zavaróan bőséges lábtér problémáját a minden irányba motorosan állítható, memóriás ülést előrehúzva meg is oldottam, így a képzeletbeli hátul ülőknek is maradt egy kis hely. Általánosságban szűkös a hely a hátsó sorban, ha kupékról beszélünk, azonban ekkora autónál (5065mm) meglepő volt a tapasztalt: habár magam mögött elférek, a hátsó szekcióban már korántsem olyan bőséges a helykínálat. Sebaj, ez a műfaj sosem erről szólt.

Ha már így bent ülünk, ejtenék pár szót az extralistáról is, hisz az ajtót kinyitva elénk táruló gomberdő látványa igényel némi magyarázatot: gyakorlatilag minden elektromosan állítható! Vannak itt például elektromos első és hátsó ablakok, elektromosan állítható fejtámlák (hátul is) és elektromos roló a hátsó üvegre. Aztán tempomat, fűthető tükrök, kétzónás klíma az első sorban, több fokozatban állítható ülésfűtés, kompresszoros, szintén több fokozatú deréktámasz - utóbbi megviccelt. Az 1-től 5-ig terjedő skálán tekerhető kapcsoló azt hittem az ülésfűtéshez tartozik, egyet tekertem rajta kíváncsiságból. Biztos ismerős az érzés, mikor minden gombot kipróbálna, megnyomna az ember, ez nem tűnt túl veszélyesnek. Nos, a tippem rossz volt, ugyanis váratlanul elkezdett valamiből sisteregni a levegő, mikor ereszt valami. Te jó ég, mit tettem? Szerencsére semmi rosszat, csak elkezdett leengedni a deréktámasz.

Ezek mellett az autóban található ABS, ASR, ADS, riasztó és tolatóradar is, illetve beszállás után egy kar automatikusan előrenyújtja az övet, megkönnyítve ezzel a becsatolást. Hátramenetbe kapcsolva pedig a sofőrt a hátsó széleknél kiemelkedő kis fém rudak segítik láthatóvá téve így a Coupe hatalmas méreteit, mutatva a sarkokat, elősegítve ezzel a parkolást. Ami pedig még említést érdemel, az a rengeteg bőr és az ízlésesen elhelyezett fabetétek. A sok felsorolt extra után legyinthetnénk, hogy ugyan, nagy cucc, hisz ezt egy középkategóriás autó is tudja...  De senki ne felejtse el, hogy alanyunk 21 éves! Lenyűgöző, mennyi mindent bele tudtak már akkor is zsúfolni egy járműbe. Az S600 a kor színvonalának szinte maximumát hozza, az pedig csak a technológia rohamos fejlődésének köszönhető, hogy ma ezek közül a kiegészítők közül nagyon sokat akár felár nélkül is viszont láthatunk egy elérhetőbb árú családi gépben.

Most pedig ideje elindulni! Csöndben, rezzenéstelenül siklik. Ugye nem lepődött senki meg? A V12-es morajából nagyobb gázadás esetén is alig hallatszik valami, a futómű pedig nem csak küzd azért, hogy mi a legnagyobb kényelemben utazzunk,  hanem meg is nyeri a csatát még hazai viszonyok között is. Az út egyenetlenségeiből szinte semmit sem érezni. Hiába '94-es az autó, egyáltalán nem tűnik korosnak, öregnek, vagy túlzottan elavultnak. Ez mai mércével is a business class. Ráadásul rakétákkal felszerelve, a csendesség ne tévesszen meg senkit. Meg az a 2250 kiló se, amennyit a Coupe nyom. Nehézsúlyban mozog, de nagyon tudja szedni a lábát, a 6 literes V12-es 394 lóerő és 570 nm nyomaték segítségével mozgatja a birodalmi cirkálót, melynek körülbelül 6 másodperc kell a 100 km/h eléréséhez.

A maffiózók kedvence státuszból már rég kikopott, de azért még megvan benne ez a fajta feeling is egy egészen picit. Legalábbis az első percekben nem tudtam teljesen elvonatkoztatni a sokakban berögzült sztereotípiáról. Nem mondom, hogy nem tűntünk kétes alakoknak, mikor az elhagyatott autópálya felüljáróhoz tartottunk a gazzal, bokrokkal szegélyezett földúton... De ez a gyanússág mára már inkább csak rossz előítélet, mi sem szerettünk volna elásni senkit. Mire elértük a fotózás helyszínét, már el is illant a pár pillanatig fennálló érzésem, hogy mi valami alvilági alakok lennénk.

A Coupe ma már sokkal inkább egy ígyenc falat, egy technikai remek és jelentés a múltból a Mercedes-től: "Mi már képesek voltunk erre a '90-es évek elején, és ezt elérhetővé tettük vevőink számára is." Az autó maga nem kifejezetten szép, de nagyon elegáns, különösen ezzel a két színű fényezéssel. Jól áll neki az ezüst és a szürke, ezzel bárhol meg lehet jelenni büszkén még ma is. Erőt és tekintélyt sugároz, ugyanakkor visszafogott is egyben, a csúcs felszereltségről csak a hátsó S600 felirat és a C-oszlopokon lévő V12 jelzés tanúskodik.

Összességében lenyűgözött az S600, ugyanakkor felmerül a kérdés, mire jó? Igazából semmire. Egy cseppet sem praktikus nagy, nehéz dög. A V12-es fogyasztása és egy esetleges nagyobb szerviz a pénztárcánkat sem kíméli. Ha valaki él és hal az ilyenekért, az éppen eljárhat vele napi szinten, de ez már nem erre való. Az S600 Coupe egy remek youngtimer és későbbi oldtimer alap, amit érdemes néha kigurítani a garázsból, autókázni vele egyet a feeling kedvéért. Vagy esetleg elmenni vele egy nagyobb utazásra kettesben, erre például abszolút ideális lehet. Kéne? Nem igazán, de nagyon bánnám, ha nem hozott volna vele össze a sors. Szimplán csak másnak való. Például Mercedes fanatikusoknak, német autó kedvelőknek, akik vágynak valami nagy, komoly, különleges, ritka dologra még megfizethetőbb áron (5-6 millió egy igazán szép, karbantartott példány). Nekik nyugodt szívvel ajánlom!

Érdemes lesz később visszanézni a blogra, a következő cikk alanya nem más lesz, mint egy utolsó léghűtéses szériából származó Porsche 911 Carrera!
Addig is kövessetek a Facebook-on: www.facebook.com/kereknyom